Leírás és Paraméterek
A Bergenia nemzetség közép‑ és kelet‑ázsiai eredetű, ahol hideg hegyi réteken és nedves erdőszegélyeken őshonos – Afganisztántól a Kína–Himalája régióig. A Bergenia nemzetséget 1794-ben nevezte el Conrad Moench német botanikus a Karl August von Bergen tiszteletére. A fajta ‘Rosi Klose’ nevében szereplő „Klose” utal arra a nemesítőre, aki a fajta kialakításáért felel – valószínűleg H. Klose, aki az 1980-as években dolgozott a bergenia nemesítésén Németországban – konkrétan 1982 körül.
A növény föld alatti rizómákon keresztül terjedve erőteljesen bokrosodó habitusú, így idővel igazi zöld „párnát” képez. Levelei vastagok, bőrneműek, mélyzöldek, télen pedig bronzos árnyalatot öltenek. Az erős, pirosas szárral felfelé törő virágfürtök jelennek meg rajta tavasszal – először közép-rózsaszín virágokban. Nyáron jellemző rá egy másodvirágzás. A fő díszítő értékét tehát egyrészt a színes lomb, másrészt az elegáns, ismétlődő virágzás adja.
Virágszín: közép‑rózsaszín
Virágzási idő: április–május, gyakran újra virágzik nyáron
Magasság: kb. 25–35 cm, szélessége elérheti az 50–60 cm‑t
Igényei: Tűri a napos, félárnyékos és az árnyékos helyeket is, sőt a dús lombszínt naposabb fekvésben mutatja. Közepes vízigényű, humuszban gazdag, ugyanakkor jól vízelvezető talajokon fejlődik a lejobban. Szárazságtűrőbb, mint más bergenia fajták, ráadásul rendkívül fagytűrő, így hidegebb éghajlaton is gond nélkül tartható.
Fenntartási munkái: Tavasszal ajánlott eltávolítani az előző év elszáradt leveleit és virágait. Nyári szárazság idején rendszeres öntözéssel támogathatjuk a másodvirágzást. Növényvédelmi problémák ritkán fordulnak elő – néha csigák vagy levélfoltosodás előfordulhat, de egyszerűen kezelhetők.
Felhasználása: Ideális talajtakaróként alacsony évelőágyakban és árnyékos kertrészekben. Visszafogott, mégis elegáns megjelenésével alacsony sövénynek, szegélynövénynek, sziklakertbe vagy konténeres összeültetésekbe is jól illik. Lombja télen is díszít, virágai pedig vágott virágként vagy csokrokban is felhasználhatók.