Leírás és Paraméterek
A Cornus sanguinea - veresgyűrűs som, Európa nagy részén, Nyugat-Ázsiában és a Kaukázus térségében őshonos. Főként ligeterdők, erdőszélek, cserjések és folyópartok jellemző növénye, ahol tömött sarjtelepeket képez. A Cornus név a latin „cornu” szóból ered, amely „szarvat” jelent, utalva a fa kemény fájára. A sanguinea jelentése „vérvörös”, amely a hajtások jellegzetes pirosas színére utal. Az alapfajt Carl von Linné írta le 1753-ban. A népi gyógyászatban kérgét és leveleit enyhe összehúzó, hasfogó hatásuk miatt alkalmazták.
A ‘Winter Beauty’ fajta egy szelekció eredménye, a nevéhez méltóan gyönyörű, sárga–narancs–piros átmenetű vesszővel rendelkezik. A változatot 1987-ben Andre van Nijnatten holland nemesítő hozta forgalomba. Közepes méretű lombhullató cserje, kezdetben felálló ágrendszerű, majd ívesen lehajló. Levele tojásdad, kihegyezett csúcsú, sötétzöld, amely ősszel narancssárgára színeződik. Május–júniusban nyílnak apró, fehér, álernyőkben álló virágjai, amelyből őszre érett, fekete bogyók fejlődnek. Lombhullás után a vesszők lenyűgöző téli díszbe öltöznek: sárgás alapon élénk vöröses csúcsokkal. Végmagassága 2-4 m.
Igényei: Legszebben tűző napos vagy enyhén árnyékos helyen mutat. Talajban nem válogat, bár a jó vízelvezetésű, középkötött talajokon fejlődik a legszebben. Nagyon ellenálló cserje,ezért igen jól viseli a városi környezetet is.
Fenntartási munkái: Ajánlott évente vagy kétévente tavasszal erősebben visszavágni a legidősebb vesszők egy részét, hogy mindig fiatal hajtások legyenek, hiszen a legerőteljesebben ezek a hajtások színesednek. Ritkán van szükség egyéb metszésre vagy vegyszerezésre.
Felhasználása: Remek választás téli színfoltként évelőágyak, cserjeágyak elemeként. Az edényes összeültetésekhez és vadvirágos kertekhez is jól passzol. Szoliterként is bátran ültethető. Virágai a beporzóknak, termései pedig madaraknak fontos táplálékot jelentenek.