Leírás és Paraméterek
Az Echinacea nemzetségbe tartozó fajok Észak-Amerika keleti és középső részén őshonosak. Egy részük száraz élőhelyen, füves pusztákon, sziklás hegyoldalakon vagy kavicsos területeken, míg mások lazább lomkoronájú erdőkben élnek. Az első Echinacea fajt európai felfedezők találták meg a 18. században. Az Echinacea nemzetséget ezután Karl Linné írta le 1753-ban, de akkor még a kúpvirág nemzetség egyik fajaként. Conrad Moench írta le 1794-ben, mint különálló nemzetséget az Echinacea-t. Az Echinacea latin név (echinaceus, echinatus) jelentése: sündisznó szerű, tüskés. A gyógyászatban az E. angustifolia, E. pallida és az E. purpurea fajok felhasználása jelentős. Az Echinacea angustilolia-t széles körben használták az indiánok a népi gyógyászatban használták. Külsőleg rovarcsípésre, égési sebekre; belsőleg pedig fájdalomcsillapításra, köhögésre, fogfájásra, megfázásra, gyomorgörcsre, kígyómarásra. Ma a gyógyászatban gyökeréből készült tinktúrája kapható, melyet immunerősítésre használhatunk.
Krémfehér szirmok veszik körül a sárgászöld közepüket, rövid szárakon emelkednek ki ezen az erős, kompakt, lágyszárú évelőn.
Klasszikus késő nyári virágzó növény, amely tökéletes vadvilági kertekbe, vonzza a méheket és a pillangókat.
Magassága eléri a 30-40 cm-t, napos helyet kedvel.