Elaeagnus x ebbingei 'Maryline' – Széleslevelű ezüstfa Maryline bush C3

Az Elaeagnus × ebbingei egy hibrid örökzöld cserje,  – az Elaeagnus macrophylla és az Elaeagnus pungens – keresztezéséből jött létre. A szülőfajok Kelet-Ázsiában, Japán és Kína területén őshonosak, ahol part menti bozótosokban, hegyoldalakon élnek. Ezt a hibridet 1929-ben a holland kertész, Simon Doorenbos hozta létre a hágai városi kertészetben. A növény a nevét J.W.E. Ebbinge holland botanikusról kapta. Az Elaeagnus nemzetség neve a görög elaia (olajfa) és az agnos (tiszta, szűzies) szavakból származik.

A ’Maryline’ fajtát Franciaországban nemesítették a 21. század elején, és gyorsan népszerűvé vált tarka, zöld alapon sárgával mintázott, fényes levelei miatt. Örökzöld, középmagas cserje, melynek levelei bőrneműek, elliptikus formájúak, középen fényes zöldek, szélükön sárga szegéllyel. A levélfonák ezüstösen molyhos, ami különleges csillogást ad a növénynek. Ősszel apró, csöves, illatos virágokat hoz, amelyek krémfehérek. Termése ovális bogyó, pirosas-barna színnel, mely a virágzást követő év áprilisára érik be. A termése ehető, nagyon édes.Végmagassága: 2–3 m.

Igényei: napos vagy félárnyékos fekvést kedvel, talajban kevésbé válogatós, a gyengén savanyú és meszes közeget is jól tűri. Szárazságtűrő, ugyanakkor a laza, jó vízelvezetésű talajt részesíti előnyben. Jól alkalmazkodik a városi körülményekhez, és ellenáll a szélnek. Ellenálló a városi levegővel szemben is.

Fenntartási munkái: kevés gondozást igényel. Tavasszal a sérült, kifagyott ágak eltávolítása ajánlott, a fiatal növényeket alakító metszéssel formára nevelhetjük. Idősebb korban jól tűri a visszavágást, így sövényként is fenntartható.

Felhasználása: tarka lombszínezete miatt értékes díszcserje, amely szoliterként, cserjecsoportban vagy sövényként is mutatós. Különösen jól illik modern és mediterrán hangulatú kertekbe. Edényben is nevelhető, így teraszokon és erkélyeken is díszíthet.