Cedrus libani - Libanoni Cédrus K35/40 225

A Cedrus libani – libanoni cédrus a Közel-Kelet hegyvidéki területeiről, elsősorban Libanon, Szíria és Törökország magasabb régióiból származó, örökzöld tűlevelű fa. Természetes élőhelyén 1000–2000 méter tengerszint feletti magasságban fordul elő, mészköves, jó vízáteresztő, köves talajokon. A nyarak szárazak és melegek, a telek hűvösek, csapadékosak, gyakran havasak – ehhez a kontinentális-mediterrán klímához kiválóan alkalmazkodott. A nemzetségnév Cedrus az ókori görög kedros szóból ered, amely az illatos, tartós faanyagú tűlevelűeket jelölte. A fajnév libani Libanonra utal, ahol a faj ikonikus, őshonos fa. A fajt Carl von Linné írta le 1757-ben.

A liabnoni cédrus fiatalon szabályos, kúpos koronát nevel, de 50-100 éves kora után a csúcsa ellaposodik, és ágai jellegzetes, vízszintes „emeleteket” alkotnak. Idős korára ernyőszerű, monumentális fává válik. Tűlevelei rövidek (1,5–3,5 cm), merevek, sötétzöld vagy szürkészöld színűek, és 20-40 darabos csomókban helyezkednek el a rövidhajtásokon. Toboza hordó alakú, felálló helyzetű, 8–10 cm hosszú. Kezdetben szürkészöld, majd éretten (2-3 év után) barna színű. A cédrusokra jellemző módon a fán esik szét pikkelyeire. A kifejlett magassága 30-40 m, szélessége 10-15 m. A törzs átmérője 5-10 m-es is lehet.

Igényei: Napos fekvést igényel. Jó vízáteresztő, akár meszes talajban is jól fejlődik. Fiatal korban érzékenyebb, később szárazságtűrő és jó fagytűrésű. A pangó vizet nem viseli el.

Fenntartási munkái: Gondozása minimális. Metszést nem igényel, csak szükség esetén alakító beavatkozás javasolt. Ültetéskor megfelelő térállás biztosítása elengedhetetlen monumentális mérete miatt. A cédrusok közül ez a faj tűri legjobban a hideget. Hazánkban teljesen télálló, nagyon jól bírja a -20°C körüli fagyokat is.

Felhasználása: Parkok, kastélykertek, nagyobb kertek szoliter fája. Hosszú életű, tekintélyt sugárzó díszfa, amely generációkon át meghatározza a kert arculatát.

Érdekességek a libanoni cédrusról:

A libanoni cédrus az emberiség történetének egyik legfontosabb fája, amely évezredek óta a hatalom, a halhatatlanság és a szakrális tisztaság egyetemes jelképe.

A libanoni cédrus fája az ókor „acélja” volt. Rendkívüli tartóssága, egyenes szálú szerkezete és a korhadásnak ellenálló gyantatartalma miatt stratégiai nyersanyagnak számított. A cédrus tette lehetővé, hogy a föníciaiak a Földközi-tenger urai legyenek. Ebből a könnyű, de erős fából építették híres flottáikat és kereskedelmi hajóikat. Mivel Egyiptomban nem volt jó minőségű faanyag, a cédrus volt a legfontosabb importcikkük. Nemcsak templomkapukat és szarkofágokat faragtak belőle, hanem a gyantáját a balzsamozáshoz is használták, mert gátolta a bomlást.

A Biblia több mint 70-szer említi, mindig a legnemesebb jelzőkkel. A zsoltárokban az „Úr fáiként” hivatkoznak rájuk, amelyeket maga az Isten ültetett. A büszkeség, a méltóság és a spirituális növekedés metaforája: "Az igaz virul, mint a pálma, s növekszik, mint a Libanon cédrusa." (Zsolt 92,13).

A jeruzsálemi Első Templom (Salamon temploma) belső burkolata és tetőszerkezete kizárólag libanoni cédrusból készült. Salamon király külön egyezséget kötött Hirám türoszi királlyal a faanyag szállításáról.

A népi gyakorlatban a cédrusfából készült ládákban tárolták a legértékesebb kelméket, mert illata távol tartotta a rovarokat. A kérgéből és fájából nyert reszeléket vallási szertartásokon égették el, hívén, hogy a felszálló illatos füst megtisztítja a teret a gonosz szellemektől. A cédrusolajat a népi gyógyászatban sebek fertőtlenítésére és légúti panaszok enyhítésére használták inhalálással.

Libanon jelképe: A cédrus az ország zászlaján is szerepel, jelképezve a libanoni nép rugalmasságát és hosszú múltját. Az országot gyakran a „Cédrusok földjének” nevezik.

A magyar kultúrában Csontváry Kosztka Tivadar festészete révén a libanoni cédrus a magyar művészettörténetben az egyetemes zseni és az elszigetelt, de büszke lélek szimbólumává vált (Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban, Magányos cédrus).

A legidősebb példányok helyszínei

Libanon:

Bsharri (Isten Cédrusai): Ebben az UNESCO Világörökségi védett erdőben élnek a legismertebb matuzsálemek. Egyes példányok korát több mint 3100 évre becsülik. A helyiek úgy tartják, ezek a fák látták a bibliai prófétákat és az ókori királyokat is.

Shouf Bioszféra Rezervátum (Barouk): Itt található egy hatalmas, 3000 év felettinek tartott egyed, amelynek törzskerülete eléri a 16 métert. Ugyanitt él a híres Lamartine-cédrus is, amely több mint 2000 éves.

Törökország:

Koca Katran: Antalya tartományban, a Çığlıkara Természetvédelmi Területen él ez a monumentális fa, amelynek korát regisztrálásakor (1995) 2000 évesre tették.

Antalya térsége: Tudományosan (évgyűrű-vizsgálattal) igazolt egyik legöregebb élő példány 619 éves, de a vadonban élő tauruszi populációkban 2000-3000 éves egyedeket is sejtenek. 

Magyarországi matuzsálemek

Hazánkban a libanoni cédrusok jóval fiatalabbak, mivel az 1800-as években kezdték telepíteni őket:

Alcsúti Arborétum (Csaplári-erdő): Itt található Magyarország legidősebb példánya, amelyet az 1830-as években ültettek (kb. 190 éves), magassága eléri a 30 métert.

Sopron (Lővérek): A második legidősebb hazai fa otthona, Prickler Mihály ültette a villája kertjébe. A fa kiváló egészségnek örvend, és formája szinte tökéletesen hozza a közel-keleti élőhelyekre jellemző karaktert. Körülbelül 120–130 éves.

Budapest (Kondor út): Közép-Európa egyik legidősebb példánya, amelyet gyakran „Fedák Sári cédrusaként” is emlegetnek, mivel a művésznő egykori villájának kertjében áll. Körülbelül 140–150 éves.