Hydrangea paniculata 'Bobo' - Bugás hortenzia 20-50

A bugás hortenzia (Hydrangea paniculata) Kelet-Ázsiában őshonos, elsődleges elterjedési területe Közép- és Dél-Kína, Japán, Tajvan, a Szahalin-sziget és az oroszországi Kuril-szigetek. Kínában a faj több tartományban is előfordul. Őshonos elterjedési területén belül hegyvidéki régiókban él, jellemzően 300 és 2100 méter közötti tengerszint feletti magasságban, gyakran ritkás erdőkben, bozótosokban, völgyekben, lejtőkön és hegycsúcsokon. Természetes környezetében a faj a nedves, jó vízelvezetésű, szerves anyagokban gazdag, vályogos talajokat kedveli, de a pangóvizet nem tolerálja. Az alapfaj első tudományos leírása 1829-ben Siebold és Zuccarini munkájához köthető.  A hortenzia a japán kertekben a változékonyság szimbóluma: a virágok színének fokozatos átalakulása az élet állandó változására emlékeztet. A nemzetségnév neve az ógörög ὕδωρ ( hydōr , jelentése „ víz ”) és ἄγγος ( angos vagy angeîon , jelentése „edény” vagy „tok”) szavakból ered, utalva a növények csésze alakú magtokjaira, amelyek képesek megtartani a vizet. A paniculata fajnevet a virágok füzérekben való elrendeződésére használják.

A 'Bobo' (fajtanév: 'ILVOBO') fajtát Belgiumban nemesítette Dr. Johan Van Huylenbroeck a Flamand Mezőgazdasági, Halászati és Élelmiszeripari Kutatóintézetben. A fajtát 2005-ben szelektálták, és 2011-ben került piacra. Rendkívül kompakt, törpe növekedésű, sűrű ágrendszerű, gömbölyded lombhullató cserje. Lombozatát átellenesen vagy hármas örvökben álló, 5-12 cm-es, mattzöld, tojásdad, fogazott szélű, enyhén érdes tapintású, mélyen erezett, ősszel sárgás vagy bíboros árnyalatúvá színeződő levelek alkotják. Virága nagy, akár 15-20 cm hosszú, 10-15 cm széles, kúp alakú bugavirágzatba tömörülő, többnyire meddő, „csipkeszerű” virágai júliustól szeptemberig gazdagon nyílnak. A virágbugák a törpe mérethez képest aránytalanul nagyok. Kezdetben halvány zöldesfehérek, majd tiszta fehérré válik, ősz felé pedig pasztell rózsaszínű árnyalatú lesz.

Virágszín: fehér, később pasztell rózsaszínes árnyalat

Virágyzási idő: július – szeptember (kedvező klímán akár októberig)

Magasság: 0,6–0,9 m magas és széles

Igényei: Jó vízgazdálkodású, laza szerkezetű, humuszos talajt kedvel. Nem kényes a talaj pH-jára, a semleges vagy enyhén lúgos (meszes) talajt is jól tolerálja. Napos vagy félárnyékos helyre ültetve fejlődik a legszebben. Meleg, védett fekvésben mutatja legteljesebben díszértékét.

Fenntartási munkái: Metszése kulcsfontosságú a bőséges virágzásért, amit kora tavasszal (március-április), a fagyok elmúltával kell elvégezni, mert az idei, új hajtásokon virágzik. Metszéskor a gyenge/beteg hajtásokat távolítsuk el, az erősebbeket pedig metsszük vissza erőteljesen (akár 30-50 cm-re a földtől, vagy az 1/3-ára/felére) a nagyobb méretű virágok elérése érdekében. A metszés elmaradása miatt a bokor felkopaszodik és a virágok elaprózódnak. Vízigénye közepes, a tartós száraz időszakokat öntözés nélkül kevésbé viseli jól.

Felhasználása: Kis kertekbe, előkertekbe, szegélyágyásokba is kiváló. Szoliterként és kisebb cserjecsoportok részeként is látványos. Légies bugái miatt vágott és szárított virágként is használható. Mérete miatt kiválóan alkalmas teraszokra, erkélyekre és konténerekbe ültetve.

Érdekességek a bugás hortenziáról:

Japánban a növényt Norigi néven ismerik, ami szó szerint „ragasztófát” jelent. A Japán Botanikus Kertek Szövetsége szerint a bugás hortenzia háncsából nyert nyálkás anyagot évszázadok óta használják a hagyományos japán papír, a Washi készítéséhez. Ez az anyag segít a papírrostok egyenletes eloszlásában és a lapok szilárdságában.

A bugás hortenzia ágai belül üregesek vagy könnyen eltávolítható bélszövettel rendelkeznek. A népi kultúrában – különösen az ázsiai hegyvidékeken – az egyenesebb vesszőket pipaszárként vagy gyermeki fúvócsövekként használták. Az Arnold Arboretum történeti feljegyzéseiben is említik ezt a gyakorlati felhasználást.

Amikor augusztus végén és szeptemberben megjelennek a hűvös éjszakák (10-12 °C környéke), a növény elkezdi lebontani a klorofillt, és felhalmozni az antociánokat (vörös színanyagokat). Ezért változik a szín a virágzatban.

 A bugás hortenzia virága valójában nem szirom, hanem színes csészelevél. Ezek az idő előrehaladtával, és a megporzás után kezdenek el színt váltani.