Dianthus - Szegfű BIG CS17

A Dianthus nemzetség görög eredetű: dios - isteni, anthos - virág. A szegfű nemzetség igen népes, a mintegy 338 faj főleg az északi félgömb mérsékelt övi területein terjedt el, géncentrumuk a Földközi-tenger környéke.  Szimbolikája: A szegfű már az ókorban is népszerű volt, a Római Birodalomban Jupiter virágát tisztelték benne. Az európai középkorban az állhatatos szerelem, a házasság jelképeként szerepelt; Rembrandt egy híres képe is ekképpen ábrázolja. Manapság gyakran ajándékozzák anyák napján, esküvőkön, évzárókon és természetesen a szerelmesek. Latin eredetű angol neve - carnation - egyben a csodálatra, szerelemre, hálára is utal. Spanyolország nemzeti virága, a Baleár-szigeteken az autonóm tartomány jelképe. Portugáliában az 1974-es vértelen hatalomátvétel névadójává vált (Szegfűs forradalom).
A virág forrt, cső alakú, sokerű csésze, legfeljebb a cső közepéig érő 5 cimpával, alján pedig pikkelyszerű fellevelekkel. A virágszirmok rojtos szélűek, a virágok egyszerűek vagy teltek, általában 2-3 cm átmérőjűek, vonzzák a méheket és pillangókat. Levelei fűszerűek, szürkés-zöldek.

Virágszíne: fajtára jellemző

Virágzása: május-június

Magassága: 15-25 cm

Igényei: Talaját tartsuk állandóan nyirkosan, de a túlöntözés és a rossz vízelvezetésű talaj a tő rothadását okozza. A téli nedves körülmények végzetesek lehetnek számára. Teljesen napos, jó vízáteresztő képességű, meszes vagy semleges, humuszos, tápanyagban gazdag talajba ültessük.

Fenntartási munkái: Az elnyílott virágok eltávolításával a virágzási időt meghosszabbíthatjuk. Tavasszal az elfagyott, elszáradt részeket távolítsuk el.

Felhasználása: Sziklakertbe, kőfalak repedéseibe ültethetjük és szegélynövényként alkalmazhatjuk. Jól használható kis területen talajtakaróként valamint sírok beültetésénél is.