Leírás és Paraméterek
A ‘Red Rovada’ holland nemesítésű, kiváló minőségű piros ribiszke fajta, amelyet kimondottan ipari és házikerti termesztésre fejlesztettek ki. Európa-szerte elterjedt, különösen kedvelt a stabil terméshozam és a hosszú, mutatós fürtjei miatt. Legjobban humuszban gazdag, jó vízelvezetésű, tápanyagban bővelkedő talajokon fejlődik, de ellenállóbb a kevésbé ideális körülményekkel szemben is. A fekete ribiszke igényesebb a talajra (szerves anyagban gazdag és enyhén savas), míg a piros ribiszke toleránsabb. A meszes és pangóvizes területeket nem bírja. A tápanyagot tekintve a piros ribiszke káliumban, míg a fekete ribiszke nitrogénben gazdagabb talajt igényel. A túlzottan forró, napos helyeket, különösen a déli lejtőket kerülni kell. A fekete ribiszke érzékeny az erős napsugárzásra. Öntözni főleg a virágzás és legfőképpen a termés érlelésének időszakában szükséges.
Érési ideje: Késői érésű fajta, termése július végén–augusztus elején szedhető. A fürtök bogyói nem egyszerre érnek, így a szüret több menetben történik, ami lehetővé teszi az egyenletes minőségű termés betakarítását.
Gyümölcs jellemzése: Hosszú, tömött fürtöket nevel, rajtuk nagy, fényes, mélypiros bogyókkal. A bogyók húsa szilárd, kellemesen savas, zamatos ízű. Héja vékony, de jól szállítható, így kereskedelmi célokra is alkalmas. A gyümölcs jól tárolható és hűtve akár 1–2 hétig is megőrzi frissességét.
Gyümölcs beltartalmi értékei: Igen sok vitamint tartalmaz: C-vitamin 80-300 g, P-vitamin 500-3800 mg%, provitamin A (karotin) 0,14-2 mg, B1 vitamin (tanin) 0,04 mg%, B2 vitamin 0,06 mg%. Átlagosan 4-13 % cukrot, főleg szőlőcukrot (glükóz), gyümölcscukrot (fruktóz) és kevés nádcukrot (szaharóz) tartalmaz. Értékes az ásványi só összetétele, különösen gazdag káliumban, magnéziumban és vasban. A fekete ribiszke vitamin-tartalma 3-5-ször nagyobb, mint a piros ribiszkéé. A fekete ribiszke a vitamin-, antioxidáns- és flavonoidtartalom révén kiváló immunerősítő és egészségmegőrző hatású.
Hajtásrendszer jellemzése: A bokor erős növekedésű, felfelé törő, jól kezelhető habitusú. Hajtásai merevek, egyenesek, a növény szerkezete kompakt, ami megkönnyíti a betakarítást. Metszéssel fiatalon tartható, és rendszeres ifjítás mellett hosszú életű. Magassága 1-1,5 m.
Termőképesség jellemzése: Nagyon bőtermő és megbízható fajta. Termése évről évre kiegyenlített, az ültetvényekben is egyenletes minőséget biztosít. Kiválóan reagál a gondos tápanyag-utánpótlásra és az öntözésre.
Porzói: Öntermékeny fajta, idegen beporzó nélkül is megbízhatóan terem, de más piros ribiszke fajtákkal együtt telepítve a terméshozam tovább növelhető.
Kártevői, betegségei: Kiváló ellenálló képességet mutat a ribiszkerozsda és az amerikai lisztharmat ellen, de érzékeny lehet a ribiszkemolyra és levéltetvekre, ezért a rendszeres növényvédelem javasolt.
Felhasználása: Kiemelkedő minőségű, friss fogyasztásra, sütemények díszítésére, lekvárnak, dzsemnek, gyümölcslének és borkészítésre is kiváló. Kiváló fagyaszthatósága miatt ipari feldolgozásra is keresett.
Gyógyhatása: Magas C-vitamin- és antioxidáns-tartalma révén erősíti az immunrendszert, javítja a sejtek regenerációját és segíti a szabadgyökök semlegesítését. Rendszeres fogyasztása támogathatja az érrendszeri egészséget, és segíthet a szervezet természetes méregtelenítő folyamataiban.
Előnye: Hosszú fürtű, nagy bogyójú, mutatós és bőtermő fajta, amely friss fogyasztásra és ipari feldolgozásra egyaránt kiváló. Ellenálló, stabil minőséget adó, látványos gyümölcsű fajta.
A piros ribiszke metszése
Alakító metszés (ültetés után): Az ültetés után az ágakat 3-5 rügyre vágja vissza, hogy a bokor megerősödjön és jól elágazzon. A gyenge, elhalt vagy sérült ágakat távolítsa el. Válasszon ki 5-7 erős vesszőt, amelyek a bokor vázát fogják alkotni. A későbbi években ezeket nevezzük termőkaroknak.
Fenntartó metszés (harmadik évtől): A termőkaroknak választott vesszők 3-4 éves korukig teremnek a leggazdagabban. Ezután termőképességük csökken, ezért fokozatosan le kell cserélni őket. Évente vágja ki a legidősebb, 4-5 éves termőkarok közül 1-2 darabot tőből. Ezzel teret enged a fiatalabb, erősebb hajtásoknak. A tőből növő, friss, egyéves hajtások közül válasszon ki 1-2 legerősebb vesszőt, és ne vágja vissza. Ezeket a következő évben termőkarrá nevelheti. A többi tőhajtást vágja ki. Távolítsa el a befelé növő, egymást keresztező vagy túl sűrűn álló ágakat. A bokor közepe legyen szellős, hogy a napfény minden termő részre eljusson. A termőkarok oldalhajtásait rövidítse meg 10-20 cm-re, 1-2 rügyre visszavágva a bokor belseje felé növő részeket. A lefelé lógó ágakat is vágja vissza a felfelé álló rügyek felett.
Radikális ifjító metszés (elhanyagolt bokroknál): Ha egy nagyon elhanyagolt, öreg bokrot szeretne megújítani, tél végén vágja le az összes hajtást tőből, a talaj szintje fölött. A következő évben a bokor fiatal hajtásokkal indul újra.