Pekándió Carya Illinonensis Cheyenne CS16/130

A pekándió (Carya illinoinensis) egy Észak-Amerikában honos diófafaj. Őshazája az USA déli részén a Mississippi és mellékfolyói mentén található. Manapság már máshol is termesztik, Ausztráliában, Brazíliában, Kínában, Mexikóban, Izraelben, Peruban vagy Dél-Afrikában, de a világ pekándió termésének java az USA-ból származik.

Jellemzése

Oszlopos, terebélyes alkatú, 30 m-re megnövő lombhullató fa. Levelei szárnyasak, változó számúak, 30–50 cm-esek. Az összetett levelek levélkéinek száma 9-11-17, legfeljebb 23. A levélkék keskenyek, hosszúkásak, kihegyesedők, szélük kétszeresen fogazott, sarlósak, visszahajló csúcsúak, sötétzöldek. Hosszuk 10-20, szélességük 2,5-7,5 cm. Nővirágai füzérben helyezkednek el, aprók, jelentéktelenek, sárgák. Barkái sárgászöldek, 7–8 cm-esek, lecsüngők.

Az utódok változatossága, életképessége érdekében ugyanazon fán eltérő időben nyílnak a hím- és nővirágok. Termését 3-11 db-os fürtben hozza. Termése hosszúkás dió, 2.6–6 cm hosszú és 1.5–3 cm széles. A termést 3–4 mm vastag héj veszi körül, amely az érés során zöldről barna színűvé válik és négyrét hasad. A dió maga vékony, hosszúkás, feketével díszített barna ovális csonthéjban (keresztmetszete kör alakú) vörösbarna színű, kellemes ízű, ehető, magas olajtartalmú, értékes tápanyagokat tartalmazó belet tartalmaz. Illata egzotikus, jellegzetes, kinézetre kissé az elnyújtott diógerezdekre hasonlít leginkább.